Megvalósult egy IGAZI MAGYAR ÖSSZEFOGÁS – Teljesítette vállalását a MÖM

Szombat  este 10 óra után hívott Csernai István bajtársam, hogy úton vannak hazafelé és az utolsó cserép is felkerült, annak a mozgáskorlátozott édesanyának a házára aki évek óta beázással küzd, és jogosan félt attól, hogy egyszer a fejükre omlik a ház, de ebben a reménytelen helyzetében már nem remélt változást.

Három héttel ezel mértük fel a szükséges tennivalókat a 39 éves hölgynél aki egy dohos levegőjű, vizes padlójú, felülről beázó lakásban éli kislányával az életét.

Az egészségi állapota miatt mindössze napi néhány órás fizikai munkát elvégezni képes édesanya, négy órás takarítói munkáért járó pénzből él. A gyermeke apja tartási díjat nem fizet, így ebből a minimális jövedelemből esélye sincs , hogy rendbe tudja hozni az otthonát.

A tragikus körülményről György József  értesített bennünket és a vele történt egyeztetést követően kerestük fel, Csernai István, Pest megyei MÖM vezetővel a kis családot.

A lakásba lépve azonnal érzékelhető volt számunkra a szegénység fojtogató érzése, amely arra sarkalt bennünket, hogy valamilyen formában megoldást találjunk a tragikus körülmény megszüntetésére.

Büszke vagyok a CSAPATUNKRA hiszen az elavult és roggyant tetőszerkezet cseréje és felújítása, amely következtében megszűnik most már a beázás az előkészületekkel együtt több mint egy napos kemény megfeszített társadalmi munka volt.

Ezúton is köszönöm mind a bajtársaim, mind pedig az anyagi hozzájárulással segítő honfitársaim segítségét, hogy egy jobb sorsra érdemes kis családnak az összefogásunk által örömet tudtunk varázsolni az arcára.

Az alábbiakban Csernai István rövid beszámolja a tegnapi akcióról.

Három héttel ezelőtt keresett meg György József, hogy egy igen rossz körülmények között élő anyukán tudnánk-e segíteni!? Terepszemlét tartottunk és úgy döntöttünk, hogy segítünk. Körtelefon és felhívások után meghirdettük a tegnapi napot munkavégzésre. Örömmel tapasztaltuk, hogy sokan jelezték részvételüket a munkálatokban. Eljött a tegnapi nap és nekiláttunk.

László Attila főzött egy nagyon finom viharsarki betyárost, mi pedig dolgoztunk-dolgoztunk és izzadtunk!

 

Egy késő délutáni megállás során élelmiszer adományt is átadtunk a családnak. Nem is vettük észre az idő múlását, de este nyolckor már éreztük a csontjainkban is! Este 9 óra felé kerültek fel az utolsó cserepek, de ekkor még Varga Laci bajtársam mondá: „Elöl is meg kell igazítani pár cserepet”. Nosza nekiláttunk , akkor már sötétben és elől sem fog beázni az ingatlan!

Kihurcolkodtunk és búcsúzkodni kezdtünk. Az anyuka 5 éves lánya mindnyájunkat ölelgetve örült, hogy nem fog rájuk csöpögni a víz! Ottó barátom odajött hozzám és fátyolos szemekkel ennyit mondott: „Na Bajtársam ezért érdemes csinálni”! Igen ezért!

Én is, ahogy László Attila vezetőnk is, nagyon büszke vagyok MINDENKIRE, aki részt vett a munkálatokban, bármilyen formában! A munkálatok végén, csak annyit tudtam mondani a CSAPATNAK, hogy: „Most menjetek haza pihenni, üljetek le és LEGYETEK NAGYON BÜSZKÉK MAGATOKRA!” Szerintem megérdemli minden részt vevő, hogy megemlítsem a nevüket!

VARGA LÁSZLÓ Győrből

KOVÁCS PÉTER (Pepe) Nyáregyházáról

CSERNAI ZSOLT Nyáregyházáról

TAKÁCS OTTÓ Bp. XV. Kerületből

SÁRKÖZI FERENC Ásotthalomról

KORSÓS FERENC Nyáregyházáról

GYÖRGY JÓZSEF Budaőrsről

É.. GYÖRGY Bp. VIII. Kerületből

HAMVAI KRISZTIÁN Csepelről

LÁSZLÓ ATTILA MÖM Vezető Dánszentmiklósról

És jó magam Pest megyei vezetőként Nyáregyházáról

Csernai István

Szebb Jövőt!